Oh mondd!

Oh mondd,
kétes árnyak milliárdja,
ki vagy nekem,
minek vegyelek számba,
miattad nem dobban szívem,
te taszítassz a homályba.

Drága angyal,
te voltál nekem a fény,
éjjeleket széttépő hajnal,
mikor átöleltél gyöngén,
te, a keserű boldogság,
minek öröm ült szemén,
de már nem vagy itt.

Elröppentél mellőlem,
elvitted csodáid,
magamnak teremtett egyetlen,
hol vannak nélküled álmaim,
mikor a valóság kegyetlen,
miért nem szállhatok múzsám szárnyain,
hang nélkül élőt hiába is kérem,
Minden pillanatom
keserű, iszonyúan egyetlen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.