Halotti Beszéd

Nincsen, elment, vége.
Szemekből patakzó gyémánt,
búcsúkönny utolsó emléke,
még ha nem is oly tiszta,
nem is oly békés
mint a mennyek világa,
hová eltávozott lelke,
elhervadt élete virága.

Álom az, vagy valóság?
Ki dönti el?
Az édes álom is rémálommá vált,
A szív gyászindulót énekel.

Nincsen, elment, vége.
Porból volt emberi hús,
emlékszel még a szépre,
vagy meg sem történt mi volt?

Hiába hunyja be szemét,
fekete gyászlepel alatt,
Boldogan, vidáman élt,
Emlékünkben ez marad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.