Mégis Kit?

Forgasd még szívemben
mérgezett tőröd,
oh drága élet,
te uralkodsz testem fölött,
de lelkem még saját,
szárnyaló, vad,
szabad madár!

Drága élet!
Szenvedek súlyod alatt,
nem látok semmi szépet,
mit lelkem megkaphat.

Habár, szívemben egy múzsa,
a valóságban törékeny nádszál,
csodálatos, elragadó,
üdítő látvány.

Merre vagy,
merre reülsz álmaim szárnyán,
mikor szívem bánatos,
sötét börtönében rád vár?

Elmém szétfolyik,
gondolataim halottak,
hogy bírom így holnapig,
Kit teremtek jöttödig magamnak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.