Felnőttem

Gyermekként imádtam,
vágytam a csodát,
a tavaszi dalt,
felhőben áttűnő nap sugarát,
holdfényben fürdő estét,
valós angyalok kitalált álmát,
hol minden szép,
hol minden jó,
hol nincsen vég,
vagy örök bosszú,
hol az ég kék,
nem szennyezi múló ígéret,
hol senki nem fél,
hol nincsen alaptalan ítélet.

Gyermekként imádtam,

vágytam a csodát,
nem hallottam,
nem értettem élet hazug szavát.

De nézz rám.
Én már felnőttem.
Bújó üldözött,
remete patkány
ki már lát, hall,
és nincsen benne vágy,
ki már mást vall,
kinek nem menedék az ágy,
mert álmok bódító szavai
elúsznak ködös elméjében.

Gyermekként imádtam,
vágytam a csodát.
De már felnőttem,
Elveszítettem gyermeki lelkem álmát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.