Tudom, kicsit eltűntem... Elnézést is szeretnék kérni attól a pár olvasótól, aki néha idetéved, hogy olvassa azokat az irodalmi alkotásnak a lehető legnagyobb jóindulattal sem nevezhető "izékat", amiket felpakolok ide, és saját ALKOTÁSOK néven emlegetek. 
De most inkább mesélnék, hogy mi történt velem csütörtök óta.
Miután túléltem a csütörtököt és a pénteket, nem kellett mást tennem, mint elmenni a Keleti pályaudvarra, felpattanni a Miskolcig közlekedő vonatra, ami a 13. vágányról indult. (a vágányszámnak is lesz majd szerepe, azért említettem meg) Miskolcon találkoztam Asszonykámmal, majd egy újabb vonatra száltunk, és röpke 45- 50 perc alatt hozzájuk is értünk. Itt megkaptam a névnapi ajándékom, aminek örültem, ám ebbe az örömbe üröm is vegyült. Hogy miért? A válasz egyszerű. Szívem nem hagyta, hogy róla is letépjem a csomagolást.... :( 
De kaptam egy Zippo öngyújtót, aminek a Halál nevet viselő tarot kártyalap a fedőlapja! :D Nagyon szép látvány! :D Talán majd képet is rakok fel róla! :D 
Ezzel az öngyujtóval már 2 zippocskám van! :D
Haza csak vasárnap indultam. Kellemes kis utazás a tőlem majdnem 300 kilóméterre fekvő városból hazamenni, főleg akkor ha Kelenföld után a vonat elüt egy embert... :S Ránéztem az újonnan kapott zippomra, majd rágyujtottam egy cigarettára. 01:00 - ra értam haza :D
Szóval összefoglalom: 13 vágyányról indultam, Szerelmemtől kapott zippon a halál képe mellett szerepel a 13-as szám, és hazafelé valakit halálra gázolt a vonat.
De a gázolást leszámítva, nagyon jó hétvégém volt!:D
KÖSZÖNÖM NEKED SZERELMEM!!!!!!! :)